Rejtőzködő művészet - művészi mendemonda a MOKKA táborokról
Idén nyáron az üvegtéglák mögött a Széchényi István Egyetem Építész Műteremháza rejtegette a MOKKA táborok lakóit. Művészeknek, diákoknak és a minden problémát megoldó szupi-szupi-szuper önkéntes csapatnak is jól esett az elrejtőzés a falak hűvösében, különös tekintettel arra, hogy titkos évszázados melegrekordok dőltek meg a tikkadt táborlakók osztatlan örömére. Az elrejtőzés természetesen nem azt jelentette, hogy senki nem merte kidugni az orrát a nagyvilágba, sőt épp ellenkezőleg: mire a takarítószolgálat pihenőideje véget ért, a művészi elhivatottságtól duzzadó művészpalánták már hét határon túl jártak.
A hét első felében az erdőt vették birtokukba, hogy ott helyben a természeti kincsekből, hullott ágakból, rafiából, levelekből, szorgos kezek művészi munkája csodás, természetben rejtőző alkotásokat készíthessen. Ez a fajta rejtőzködő művészet nem hivalkodó, sokkal inkább szemléletformáló hatású: ami másnak fel sem tűnik, az attól még ott van. Lehet akár egy icike picike pók a gondosan szövött hálójával vagy egy óriás teknőc, akinek a gyomra sok gyerek irigyelt hajléka lehet. Vagy akár egy kupac szemét, ami bármi lehet. Na de ne szaladjunk ennyire előre a történetben...
Erdei napok után a kis művészpalánták visszatértek a Műteremház-odúba górcső alá venni a természetet, hogy lepréselve, kifestve és áthengerelve a kesze-kusza leveleket és ágacskákat csodás monotípiákat készítsenek, melyek kiemelik a természet szépségeit. Esetleg a nagyi nagyvárosi nappalijában díszíthetik az almáriumot a nyugdíjasotthonban. Na de amikor ezek az alkotások Guido művész úr értő szeme elé kerültek, akkor jött ám csak a “partizánakció az illegalitásban”! Street art projekt keretében a rekkenő hőségben először a parkolóház csupasz betonfalai pompáztak talpig díszben, amit nem nézett jó szemmel a rend dőre őre. Persze mire odaért, a nyomok már ott sem voltak… Illa berek, nádak, erek, a kis rendbontóknak több se kellett, meg sem álltak a győri kekszgyárig, ahol színes álmokat szövögettek holmi huncut kismajmokról és óriásira nőtt virágokról. A művészek néhol felvállalták arcukat, néhol pedig elrejtőztek a kíváncsi szemek elől. A táborzáró kiállításon már büszkén vállalták kilétüket az alkotók és szarkasztikus humorral mutatták be tablóikat a mélyen tisztelt műértő közönségnek. A szemét újraértelmezése egy kockán című 3D-s kiállítás sokak számára a nagy felismerés érzését hozta magával, egy valódi aha-élmény volt. A nyári hőségriadó fullasztó melege miatt sikerült elrejtőznie egy váratlan ám annál frissítőbb nyári zápornak is a felhők közé, így hát az “Erdei idegenvezetés légkondis irodában dolgozó elfoglalt szülőknek” című program ezúttal elmaradt. A rejtőzködö művészetre
Felfigyelt a témánkra a kisalföld.hu riportere, így hát a címlapra került az erdei szemétszedő akció. Pedig mindannyian tudjuk, nem a szemét a lényeg, hanem ami mögötte van. A rejtőzködő művészet így került hát a figyelem középpontjába, amire méltán lehet büszke az egész MOKKA csapat, hiszen egy valós problémára hívta fel a figyelmet a kortárs művészet látványos eszközeivel.
Kiss Adrienn
